Sétáljunk együtt az úton

A sarki fény országa

Stavanger

2019 októberében úgy döntöttem elutazom Norvégiába. A sarki fények miatt mentem, de mikor elkezdtem utána nézni az egész utazásnak, végül már nem csak az volt a lényeg. Így visszatekintve nem készültem fel kellőképpen, ezért nem néztem utána, hogy ahova megyek, valóban látszik-e a sarki fény. Végül rájöttem, hogy meglehetősen délre mentem, ezért nyoma nem volt a sarki fénynek. Viszont ezt leszámítva elvarázsolt minden. Főleg a Prédikálószék (Pulpit Rock/Preikestolen).

Utazásra születtem. Szabadnak születtem. Mindig nagy vágyam volt, hogy lássam az egész világot. Ez szerintem sosem fog elmúlni. Arra vágytam, hogy akkor dolgozzak amikor akarok, annyit amennyit én akarok, ott ahol én akarok. Nagyon sokan őrültnek gondoltak emiatt, elképzelhetetlennek, csavargó életmódnak gondolták. Az igazat megvalva nekem ez nagyon fájt, mert erre vágytam igazán. Sokáig nem találtam a helyem amiatt, mert így gondolkodtam. Akárhová mentem, akárhol éltem, mindig azt éreztem, hogy mások furcsán néznek rám emiatt, mindenhol azt éreztem egy kis idő után, hogy mennem kell. Új helyeket megismerni, új tapasztalatokat szerezni. Nagyon hosszú ideig szerettem volna úgy élni, hogy elutazom pl. a Kanári-szigetekre, ott élek 1-1,5 évet, alkalmi munkákból élek, nyelvet tanítok, vagy bármit dolgozok, majd továbbállok. Csak láthassak mindent. Abszolút eltudtam volna képzelni úgy az életem, de valahogy mindig úgy alakultak a dolgok, hogy ez nem valósult meg. Habár majdnem az összes európai országban jártam már, illetve jártam az Egyesült Államokban többször is, a világot még nem sikerült beutaznom, viszont a bakancslistámon van. :)

A norvég utazásomra egyedül mentem. Ez volt éltem első olyan utazása, ahol nem utaztam senkivel. Nem féltem, abszolút nem ijesztett meg az a tudat, hogy egyedül utazzak messze a szülőhazámtól. Az utazás előtt azért végeztem egy kis kutatómunkát a szállással, látnivalókkal kapcsolatban. 

A Kiwi.com-on találtam szerencsére egy nagyon olcsó repülőjegyet (Bp-Osló-Stavanger, vissza: Stavanger-Bp), a szállást pedig az airbnb.com oldalon foglaltam. Azért nagyon jó az airbnb mert rengeteg embert ismerhetsz meg, családoknál lakhatsz, láthatod hogy élnek. Egy lengyel családnál kaptam szállást 6 napra. Egy velem egykorú lány és az édesapja lakott a lakásban. Az lány édesapja már körülbelül 20 éve kiköltözött Stavangerbe, míg a lány pedig az érkezésem előtt körülbelül 2 héttel. Hihetetlenül kedvesek voltak, egyszer meg is kértem a lányt, hogy mutassa meg a várost. Körbe is bicikliztük az egész várost, gyönyörű volt. Saját, gyönyörű szobám volt eszméletlen olcsóért. Ha szerencséd van (de legtöbb esetben minden külföldi szállás nagyon olcsó), ki lehet fogni jó szállásokat ezen az oldalon. Ha esetleg még szeretnél olcsón szállást találni ajánlom a Couchsurfing oldalt. Itt nem kell fizetned a szállásért, cserébe segítened kell a családnak a házimunkában, bébiszitterkedésben vagy bármi másban. Még nem próbáltam de nagyon szuper lehetőség szerintem.

Ahogy leszállt a repülőm Stavangerbe a reptéren felszálltam egy buszra, ami elvitt a belvárosba. Igazából ennek nem is néztem utána, ott találtam a buszt. Nem kell semmitől sem megijedni, csak bízni kell magadban és mindent meg tudsz oldani. 

Ha úgy döntesz Norvégiába szeretnél utazni, előre szólok: nagyon drága. Minden. Viszont meg lehet oldani okosan is. Fontossági sorrendet kell felállítani. Én is ezt tettem:

• Nem az étkezés volt a fontos, tehát arra nem költöttem sokat: felvágott, zsemle, néha egy-egy gyümölcs, tej, műzli. Viszont volt egy-egy nap amikor megkóstoltam a helyi specialitást (pl. péksütemény, csoki,stb). Egy vicces dologra felhívom a figyelmeteket: nagyon figyeljetek arra a boltban, hogy ne keverjétek össze a tejet és a kefírt. Mivel nem tudok norvégul, nem értettem mi van a dobozra írva és hogy tej. A kefír és a tej ugyanolyan dobozban van. Mikor elkezdtem inni, kiderült, hogy kefír. Nagyon kellemetlen, de közben vicces helyzet volt. 
• Mindenhova sétáltam: szerencsére Stavangerben a legtöbb látnivaló közel van egymáshoz, így nem kell iszonyúan nagy távokat megtenned. Van olyan látnivaló, ami kiesik a városközpontból, de oda is gyalogoltam. Még ha esett is az eső (az ott töltött idő nagy részében esett)
• Nem várásoltam összevissza minden kacatot: persze, nem azt mondom, hogy ne vegyél mágnest emlékként, de nem kell minden egyes családtagodnak ajándékot venni, hisz nem ezért mész oda. Erre rá kellett jönnöm nekem is. Ez nem az a hely. Én akárhova mentem, mindig a családomra gondoltam először. Szerettem volna ha ők is átélik - ha egy kicsit is - azt amit én, de most úgy döntöttem ez rólam szól.
• Nézd meg előre azt, hogy miket szeretnél megnézni és mérlegeld, hogy melyikeket szeretnéd mindenképp  látni, hova veszel belépőjegyet: én olyan helyeket látogattam meg, ahol szerencsére nem volt belépő.
• Szállás: úgy gondoltam nem a legfontosabb, ezért nem költöttem rá szokat. Szó szerint a legolcsóbb szállást választottam. Úgy gondoltam inkább az a fontos, hogy minden ottani nevezettességet lássak, még ha fizetnem is kell érte, akkor is. Nem azt mondom, hogy egy lyukban lakj (én sem abban laktam), de érdemes itt is mérlegelni, hogy mi a fontos: a szállás szépsége vagy a csodás helyek amiket láthatsz. 
• Barátkozz helyi emberekkel: nagyon jó, mivel ők ismerik igazán a várost. Pl. nekem adtak kölcsön biciklit is, így nem kellett pénzért bérelnem.

 Az alábbi nevezetességeket néztem meg Stavangerben: 

• Stavanger domkirke (székesegyház)
• Breiavatn tó (belvárosban)
• Kongsgrad Skole (iskola a tó mellett)
• Stavanger piactere, kikötője (Torvet)
• Valbergtarnet (tűztorony, a város legmagasabb pontja)
• Óváros (Gamle Stavanger, ahol a fehér házak vannak)
• Ledaal (királyi rezidencia)
• Tsvenaja utca (színes házakkal, kávézóval, amit télen tele raknak fényekkel és vásárt tartanak)
• Emlékmű karddal (3 hatalmas kard, vikingek kardjai)
• Stavanger híd

• Városon kívül: Prédikálószék

Különösképpen szeretném kiemelni a Prédikálószéket. Ha Stavangerben jártok, mindenképp látogassatok el oda. Stavangerből indul egy komp Tauba, amire fel kell szállni. A kompon lehet jegyet venni (62 NOK). Ahogy leszállsz a kompról fel kell szállni egy buszra (ahol szintén tudsz jegyet venni- 220 NOK), ami elvisz a Prédikálószékre vezető túraútvonal kezdetéig. Én fizettem egy túravezető segítségéért, mivel azt gondoltam azért felmászni egy ilyen magas sziklához nem kis feladat és az időjárási és más viszonyokkal csak ő van igazán tisztában. Nagyon is jól tettem. Egy 50 éves körüli helyi tűraútvezető hölggyel tettem meg a túrát, aki hozta a kiskutyáját is. Hihetetlen, mert mindenféle hiszti nélkül megtette a kiskuty a hosszú utat. Körülbelül 4-5 óra megtenni a túrát. A hölgy rengeteget mesélt. Elmesélte, hogy minden nap túrázik, több órát. Van 5 gyereke, de nem erőlteti rá egyikre sem a túrázást. Akinek van kedve hozzá, túrázik, akinek nincs, az nem. Kérdeztem tőle, hogy rossz időben is túráznak-e, amire azt felelte: nincs rossz idő a túrázáshoz, csak fel kell öltözni megfelelően. Milyen igaza van. 

Ahogy tettük meg a túrát elhaladtunk kis faházak mellett a hegyekben: rossz idő esetén menedékként szolgálnak azokna, akik az ottani túraegyesület tagjai (bárki lehet az, csak egy éves díjat kell fizetni). 

Érdekes volt, mert az útunk során egy darab eldobott szemetet sem láttam, mindent óvnak a helyiek. El is hiszem, mivel minden olyan csoda szép. 

A túra egésze alatt (gyakorlatilag mondhatom, hogy az egész Norvégiában töltött idő alatt) hihetetlen kedvességet kaptam a hölgytől. A nyitottsága lenyűgözött. Hozott nekem helyi csokit is, gyümölcsöt, hátha megéheznék. (Egyébként mindenképpen vigyél magaddal 2 üveg fél literes vizet, szendvicset, könnyebb ételt). Amellett, hogy csendesek az északiak, kedvesek is, ha befogadnak, vagy látják rajtad, hogy Te is korrekt vagy. A túravezető elmesélte, hogyha Norvégiában szeretne valaki dolgozni, nem nehéz a beilleszkedés a lényeg, hogyha lehetséges beszélj angolul, németül, akkor nem lesz nehéz megtanulni a norvég nyelvet. Illetve fontos, hogy megmutasd nekik, képes vagy beilleszkedni. Szorgalmas vagy és kitartó. 

Ahogy felértünk a sziklára, gyönyörű látvány fogadott, amit még sosem láttam. Elláttam a végtelenségig. Azt mondták szerencsém volt, mivel általában köd borítja be a tájat és nem látni semmit. Életem egyik legszebb élménye volt.

Azt kívánom utazz Te is sokat, járd be a világot, hisz csodás!

Szeretettel:

Petra